Szántó Piroska Festő Grafikus

Szántó Piroska festő, grafikus (Kiskunfélegyháza, 1913. december 7. - Budapest, 1998. augusztus 2.) 1931-ben felvették a Magyar Iparművészet Főiskolára, majd egy év után átiratkozott a Magyar Képzőmű­ vészeti Főiskolára, 5zőnyi István osztályába, ahonnan baloldali politikai tevékenysége miatt kizárták. Ezt kö­ vetően Rázsó Klára magániskolájában V/aszary János tanfolyamát látogatta. Első férje Seiden Gusztáv fotó­ művész, második férje Vas István költő volt. 1934-ben csatlakozott a Szocialista Képzőművész Csoporthoz, majd annak 1939-1940 táján megalakuló jogutódjához, a Szocialista Képzőművészek Társaságához. 1937- ben Bálint Endre hívására ment először Szentendrére, ahol a Korniss Dezső és Vajda Lajos körül csoporto­ suló fiatalok köréhez csatlakozott. Ettől kezdve haláláig a szentendrei művészélet szereplője volt. 1945-től 1948-ig, feloszlásáig az Európai Iskola tagja volt. Korai tájábrázolásait, figurális kompozícióit, rajzait későbbi munkásságában is fel-feltűnő expresszív hangvétel jellemzi. A 1940-es évek elejétől Vajda késői szürrealis­ ta müveinek hatására találta meg képi gondolkozásának egyik ciklikusan visszatérő arculatát, a szürrealisz- tiku5, antropomorfizált növény- és állatábrázolásokat: száradó kukoricák, burjánzó káposztafejek, konok, kemény mákok, elhullott pillangók vallanak a művész érzelmeiről. A természettel kialakított bensőséges kapcsolat a stiláris változások ellenére mindvégig művészetének egyik alapvető jellemzője maradt. Az 1950-es években az illusztrációs munkák jelentett megélhetést a művész számára. Az 1950-es évek má­ sodik felében új vonások jelentek meg müveiben sziporkázó színek testes, fekete vonalak konstrukciói ré­ vén. E felfogásban készült művei, tárgyi utalásaik ellenére a francia lírai absztrakció - többek között - A. Manessier által képviselt vonulatával mutatnak rokonságot. Bár művészi gondolkodását már korábban is jellemezte az a tendencia, hogy sorozatokban dolgoz fel egy-egy témát, a 1960-as évektől kezdődően azon­ ban mindez felerősödik, a képépítés azonossága mellé sokszor technikai eljárásokat és anyaghasználatot is társított a művész. A rohamosan pusztuló népi kultúrával és a tradicionális morális értékek felszámolódásá­ val való szembesülés inspirálta a 1960-as évek végétől kezdődően esendő útszéli keresztekről, meggörbült