Ifj Benedek Jenő Festő

1963: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Bernáth Aurél, Pap Gyula, id. Benedek Jenő. 1970-76: Derkovits-ösztöndíj; 1979: Italia 2000 III. díj; 1981: a Művészeti Alap nívódíja. 1966-77: Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára. Festészeti ismereteit édesapja, id. Benedek Jenő műtermében kezdte gyarapítani. A tőle, majd főiskolai mestereitől tanultak hosszú időre megszabták festői gondolkodását. A 60-as, 70-es években Nagybányára, de onnan is inkább a neósokra emlékeztető tájképeket festett, majd a 70-es évektől képeinek kompozíciója két alapvető változáson megy keresztül: előbb szürrealisztikus elemek, tárgyak, kellékek jelennek meg, majd az egész kép átváltozik egyfajta szürrealisztikus álomvilágba. A képszerkezet egyre szigorúbban szerkesztetté válik, konstruktivista felfogásban; ~ a naturalitástól való elszakadásban nem a szürrealistákra, hanem azok egyik elődjére, az olasz metafizikus festőkre, közülük is leginkább Giorgio Morandira támaszkodik, s ezt ötvözi egy kevésbé elvonatkoztató, zöldes-barnás kolorittal, s amazokénál feszítettebb komponálásmóddal.